Ördögöd van!

Ha a hangulataimnak színt kéne adnom, ez a dalcím tökéletes lenne rá.

A csendesebb, magamba forduló hangulatot a kékhez hasonlítanám, a vibráló, aktív hangulat pedig leginkább narancssárga. Nem, nem piros. Az egészen más.

Dezsőt még szinte gyerekként kaptam. Az első "kis Ő" ujjait is megharapdálta már, és most, tíz év után újra itt van velem -velünk-, pislog rám, mocorog, eszik, ÉL.

Furcsa érzés, bevallom szégyellem magam emiatt, de valami olyasmi érzés, mint mikor gyermekkorod kedvenc játékát/emlékét találod meg felnőtt emberként a padláson, és rácsodálkozol. Kapocs van köztetek. A közös múlt. Ketten vagyunk, a Dezső meg én. És ő már velem marad. Amennyire lehet, kinyalom a kis seggét, hogy boldog kis teki legyen a fennmaradó idejében. Ricsi is szereti, időközben rájött, hogy a teknős egyáltalán nem unalmas, mint ahogy azt sokan - tévesen - gondolják róluk.

Egy szó mint száz, kék időszak van. Ritkább már, hogy blogot írjak vagy akárcsak olvassak - a "nagy" dolgokon való agyalás is visszafogottabb -, de azért itt vagyok a háttérben, figyelem az eseményeket amennyire lehet. 

Őszintén szólva jó érzés időnként bebarangolni a már megszokott és megkedvelt ismerősök bejegyzéseit, az újdonságokat, csekkolni hogyan telnek a napjaik.

Voltak, akik lemorzsolódtak, többnyire nagy bloggereknek tartottam őket, de aztán másfelé sodorta őket az élet, beleuntak az írásba/agyalásba, van olyan is, aki átköltözött faszbúkra, szóval kevesen maradtatok akiket olvaslak, de azért így is szép számú kis társaság.

Sok szónak is sok az alja:

Szívesen találkoznék azokkal, akik szintén így vannak vele.

Azt mondják, különböző embereket nem szabad egy társaságba terelni, mert nem mindig sül ki belőle pozitív dolog, vagy nem úgy jönnek majd ki egymással ahogy azt az idealista elképzeli, de én bizakodó vagyok. (És egyáltalán nem idealista)

Egy szombati napra gondoltam valamikor Karácsony előtt, hangulatos kiskocsmára, és egy pohár laza vörösborra.

Addigra már narancssárga leszek, ígérem.

Ha nincsenek jelentkezők, akkor sincs gond.

A bor el fog fogyni. :) 

 ...Teki függő!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

..Hogy ilyenkor mit érez Dezső, amikor képes órákig is a hátsó lábait a föld felett kinyújtva ücsörögni. A balettmester.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"- Mi a H1N1 ellenszere?

- Há'egyenegy almát! "

 

Fujj de unalmas téma.

Bármennyire is el akartam kerülni, valahogy kikerült a kérdés az asztalomra. 

A vírus feltűnése óta nagyokat legyintek rá, influenza baszki, minden évben túléltem, ezútán se dobom fel a talpam egy nyamvadt kis virulenstől. 

És most volt időm gondolkodni. A baj csak az, hogy nálam a gondolkodás egyenlő a parázással. Számba veszem a lehetőségeimet, és többször is vizualizálom a lehetséges legrosszabb kimenetelt. Erre rátesz még egy lapáttal a média, amire az elmúlt hetekben nem volt időm odafigyelni, de nem is akartam, nem is hiányzott.

Gyakorlatilag most is taknyos vagyok, egy éjszakára nyitva felejtett ablak miatt, bár tulajdonképpen semmi extra, csak a szokásos egész évben fennálló göthösség, megspékelve egy kis torokkaparással.

Stram pitbull vagyok, tényleg túléltem már mellhártyagyulladástól mérgezésen keresztül a vakságig mindent.

És most, üres óráimban felrémlett előttem Robin Cook regényeinek minden lehetséges borzalma a mutálódott vírustörzsek által kifejtett citokinlázas halál és Aspirin-túladagolás édes-kínos elegyének háromdimenziós képzelt mozija.

Neeeem, nem vagyok hipochonder. Talán csak egy picit jobban mint mások, de magamhoz képest egyáltalán nem vagyok az. A félelmem racionális oka csak az az egy tény, hogy nekem minden influenza azonnal a tüdőmre húzódik, ami általában nem egy egyszerű és gyors lefolyású dolog. És mint tudjuk mindnyájan, ez most kockázati tényező.

Szóval hosszú ideje először megbántam egy lépést, amit tettem. Vagyis nem tettem meg.

Ingyen megkaphattam volna az oltást, nem éltem vele, köszöntem szépen, én nem akartam kísérleti nyúl lenni, akit ivartalanít egy gyógyszerészeti biznisz. Nem akartam féldebil állapotba kerülni és tolószékben leélni az életem idegbénulás következtében, ami "csak" 10000 emberből egyet fenyeget. Haha, hát ha csak ennyi akkor az emberiség tízezrede nyomorék lehet, végülis semmi gond, a GDP-nek sokat már így sem tud ártani.

Még mindig elmehetek a háziorvoshoz, hogy a váróban akarva-akaratlan elkapjam a spanyolnáthát, amire már csak bajra-háj a rá egy órára beadott szer.

A vakcina nem állítja meg a vírus terjedését. Az egyénen belül lezajló védekezést erősíti a beadott erőtlen vírus által, felkészítve a szervezetet a fertőzésre, és legyengítve az immunválasz erősségét, ami maga a halál okozója lehet.

 Mindezek ellenére ugyanúgy megkapod a H1N1-et, ugyanúgy vírusgazda vagy. Ezt sokan elfelejtik. Éppen ezért a terjedés nem fog megállni, "csak" kevesebb lesz a halálozás. 

Így utólag mindenkinek azt ajánlom: oltasson.

Engem meg majd megvéd a csernobili sugárzásom, aminek köszönhetően a fogam is háromszor nőtt ki.

Ufókat nem bánt a H1N1, tehát nincs félnivalóm. 

Régi erdélyi fényképekre vadászva bukkantam erre a gyergyói kőbe vésett idézetre.

Ilyenkor eszembe jut az a sok ember, akik sokat szenvedtek, küzdöttek az otthonukért.

Egyszer úgyis eljutok oda. Azt mondják, gyönyörű.

 

 

Lefényképeztem Dezsőke képét, hogy számotokra se legyen arctalan. 

Dezsőke amúgy (közben kiderítettem) kiscsaj.

A legaranyosabb, legcukibb, legimádnivalóbb teki a világon :D

Mostmár ÚSZIK, rosszalkodik, pancsol, kaja reményében hatalmas cirkuszt képes csinálni.

És sétálgat is...

Ő Dezső. 

Az otthona még nem végleges, és még nincsenek "játékai" sem, de mostmár viszonylag nagy (és legfőképpen TISZTA) medencéje van.

Mikor legutoljára láttam cirka 8 éve, még akkora volt mint egy gyufásdoboz.

Most akkora mint Ricsi tenyere (nagy).

Eredetileg Obi-ra kereszteltem úgy 10 évvel ezelőtt, de Ricsi azt mondta, csak akkor jöhet, ha Dezső lesz.

Szóval ő fostos Dezső, aki az egész hazaút alatt sztrájkolt a péncélja alatt, mostmár ismerkedik az új környezetével, elég kíváncsi fickó (vagy csaj?).

Viszont ami marhára érdekelne az az, hogy tud-e úszni, mert eddig még nem mutatta, csak a lakása alján sétálgat. Levegőt is úgy vesz, hogy a hátsó két lábára áll - balettozik- és kidugja a fejét a vizből. Eredetileg teli raktam vizzel a tekitanyát, de amikor láttam h nem jön fel vízért beszartam és kimertem a víz nagy részét. 

Kiskorában tudott úszni arra emlékszem, de az elmúlt sok év abban a 10 centi mély vizben, lehet hogy kiölte belőle az úszás tudományát? :'(

 

 

Tök jó minden. Kivéve ami nem tök jó, de ahogy egy ismerősöm szokta mondani:

"Kicsire nem adunk, a nagy meg le van szarva"

Szóval - most jön a bizonyítvány megmagyarázása- eltűnésem okaként egy fontos projectet jelölnék meg.

Előre szólok, hogy akit nem érdekel a genealógia, az ússzon tovább. 

Én személy szerint ismét beeveztem - de még hogy!- a családfakutatás dolgaiba.

Mivel csak az anyai ágat ismerem, így értelemszerűen csak azzal foglalkozom.

Ez a Hideg/Hidegh család genealógiája.

Az utóbbi időben többen is felkerestek, akik ezt a családot kutatják. 

Úgy döntöttem, nekik is, és nekem is sokat segítene egy adatbázis, mely a valaha élt összes ilyen vezetéknevű személyt (és a hozzá tartozó adatokat) feltöltöm.

Pár hete el is kezdtem, egy excel tábla formájában. Jelenleg közel 500 tagnál tartok.

A keresést kibővítettem az általam már ismert genealógiai adatbázisokon kívül az elektronikus könyvtárakra is, sőt az online piacokon értékesített tételek is sokszor segítséget jelentenek (főleg ha van feltöltött kép).

Új projectként számba vettem egy régi nagy nemesi családot is (Andris barátomét), valamint az ő kedvesének a származását is elkezdtem kutatni. Ezekkel nyílván lassabban haladok, mert a főproject még mindig a Hideg, ami nem hagy nyugodni.

Gyakorlatilag a munkán kívül megmaradt szabadidőt ez 100%-ban lefedi. Ha kettő lenne belőlem, akkor sem lenne könnyebb.

De ahogy szokták mondani: ez egy édes teher.

Morbid, de a legkedvesebb időtöltésem ezernyi anyakönyv és gyászjelentés feldolgozása. 

Nem azért teszem, hogy egy Árpád korig visszanyúló fával tudjak büszkélkedni. A végeredmény gyakorlatilag jelentéktelen.

Itt az egyedüli ami számít, az út.

Mivel anyagilag nem vagyok bő lére eresztve, és időm sincs, materiális kutatást nem tudok eszközölni vidéken, erdélyben, és a többi útvonalon amerre eljutottam elméleti síkon.

Az Országos Levéltár is jön fel mint a talajvíz az iratdigitalizációban, őket az Arcanaum kft tolja előre. Nagyteljesítményű dokumentumscannerek és OCR-es lapolvasás által "konvertálódnak" át iratfolyóméterből gigába rég elfeledett de igen hasznos ügyiratok, iratpéldányok, családi adatok, anyakönyvek, amelyeket itthonról könnyedén böngészhetek. Mérföldőhöz értünk, barátaim. Éppen ideje volt.

 Az adatbázis egyébként amit készítek, rendkívül izgalmas és sokszínű.

Az egyszerű jobbágytól a matematikuson keresztül a nagy nemesi fáji Fáy családdal rokonságban álló Hidegek - még nem egészen katonás- sorakozója ez.

Mivel több helyről is gyűjtöm az adatot, ezért foghíjasak az oszlopok, de elég gyakori, hogy másik helyen talált adatokat be tudok helyettesíteni logikai vagy adatbizonyossági összefüggések alapján egy adott emberhez.   

Kis lépésekben, lassan, de körvonalazódnak az először kuszának hitt dolgok.

Feltárulnak emberek, történetek, akikhez jóllehet éppen nem fűz semmilyen rokoni viszony sem, de mindenképpen megmosolyogtató. Iratok bírósági perekről, melyen egy tyúkon összeveszett két falugazda szerepel, vagy a történelem érdekes motívumaként ismert rokonházasságok -melyek nagy szerepet játszottak az Alzheimer-kór kialakulásában, egyébként ezt is a családfakutatás közben tudtam meg, mint sok mást is-.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kimerítő történelmi és bibliográfiai tanulmányokat folytatok különböző megyékről, illetve népszokásokról, megnézegetek muzeálisnak tekinthető fényképeket.

Az emberi kéz által ejtett hibák egy-egy régi anyakönyvön idegesítőek tudnak lenni (nekem is van egy ilyen, az ükapámnál, ahol a nevet elírták: Jánost írtak István helyett), ezenkívül még sok-sok emberi mulasztás történt az utóbbi évtizedekben. Hogy csak egyet felsoroljak, volt levéltár ami sokszázéves anyakönyvi kivonatokkal fűtött be télvíz idején.

Vannak esetek, amikor az online piacok némelyikén eladó családi címereket árulnak. Ilyenkor mindig megkeresem az adott családnévhez tartozó családfakutató-fórumot, és belinkelem nekik a képet, meg az eladót. Igazán dühítő, hogy szlovák és román "felebarátaink" meg tudnak kaparintani ilyen dolgokat hagyatékokból, sőt sejtésem szerint ezek nagy része lopott.

Visszatérve a családfákhoz. 

Jóbarát családfáját 1500-ig vittem vissza, a "legősibb őse" I. Ferdinánd király főudvarnoka volt. Végig nemesi család, nagy-nagy ősfával, szerteágazó és rendkivül jól kutatható háttéranyaggal. Oldalágon rokona Dózsa Györgynek. 

Sokan nem értik egyébként, hogy mi olyan jó ebben a családfakutatás dologban, meg mi olyan érdekes. 

Igazából nem tudom elmondani. Amint feltárul előtted valami, amint szinte kézzel tapintható bizonyosságot szerzel valaki hátrahagyott kéznyomata által az illető létezésére, aki eddig csak ADAT volt a nagy múlttban, hát ez jó érzés.

És tudjátok, engem nem az érdekel, hogy ki milyen rangú címmel rendelkezik a múltjának köszönhetően. Nem.

Engem az el nem mesélt történetek érdekelnek. A befejezetlen esti mesék  vége.

Viszont tény, hogy a neves családokat sokkal könnyebb kutatni. Egyrészt azért, mert kitaposott az ösvény imitt-amott más családok és levéltárak által, másrészt pedig a tehetősebb emberek régen több nyomott tudtak hagyni maguk után, iratok által. Akár birtokok miatt, akár családi hagyatékok által.

Sajnos a saját kutatott családneveimet nem tudtam továbbvinni. Kevés az adat, bár egy-két elejtett emlék kedves nagybáttyám által most megint tovább viheti a kutatás fonalát. 

 Helepüt báróról (nem tudjuk, hogy írták a nevét, de így ejtették vagy hasonlóan), aki nem tudjuk milyen ismerettség révén, de segített a családnak az 1900-as évek elején, Trianon után. Ha valaki hallott már róla, megoszthatná az infót, köszi.

 Aztán az üknagypapa, akik a királyi Kisbéri ménesbirtokon (Kincsem, Imperial) volt főlovász. S az üknagymama húga, aki Ferencz József szeretője volt, majd a császár orvosához ment feleségül. 

És ott van még a brüsszeli nagynéni, aki annak idején szintén kutatta a családfát, s állítása szerint valamilyen vékony szálon kötődtünk az angol királyi családhoz. A titkát sírba vitte, sajnos, én pedig nem lelem azt a szálat sehogyan sem.

Sok-sok talány, kérdés, mese, színtiszta történelem.

Ha valakit érdekel a családfakutatás, vagy szeretne valahol elindulni, szívesen segítek, igen jelentős mértékű anyag van már a birtokomban több családról is, valamint ismerem az összes internetes "rejtett" elérhetőségű adatbázist.

Most pedig régi családi fényképek következnek. Akit untat, ússzon tovább. 

Üknagymama húga és a császári orvos (1904)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Üknagypapa  -m.kir. csendőrparancsnok (másik ágon)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hirdetést levettem.

Meggondoltam magam.

Senkinek semmi köze a személyes adataimhoz, főleg nem egy xy felkérőnek.

Inkább ti se tegyétek.